5 hiba melyet elkövettem az autoimmun életmódváltásom elején

Tanulj az én botlásaimból és kerüld el ezeket a buktatókat!

Mikor elkezdtem az autoimmun protokoll szerint étkezni, akkor amerikai honlapokról szedegettem össze az információkat és nagyon örültem volna, ha ezt az 5 dolgot valaki elmondja nekem akkor.
Gyorsabban fejlődtem volna és nem futottam volna bele olyan zsákutcákba, amik megnehezítik a gyulladáscsökkentést és ezáltal az autoimmun tüneteim intenzitásának a csökkenését.

Te ne ess bele ugyanebbe! Remélem, hogy ezekből a tapasztalatokból tanulhatsz és könnyebben kerülheted el ezeket a buktatókat az autoimmun életmódváltásod elején.

Túl kevés szénhidrátot fogyasztottam: az amerikai AIP honlapok és fórumok, melyekről kezdetben (kb. 9-10 éve) tájékozódtam nagyon jók voltak, hogy nagy általánosságban tájékozódjak az autoimmun protokollról, de arra már nem voltak alkalmasak, hogy a személyre szabást és a finomhangolást kitaláljam magamnak a segítségükkel. Mivel én inzulinrezisztenciában is érintett voltam, így nekem nagyon nem működött a paleo irányba elvitt AIP. Túl kevés szénhidrátot ettem és ezt megéreztem. Annak ellenére, hogy egy csomó tünetem elkezdett javulni (hajhullás, ciklusgondok, candida eltűnt, pánikrohamok eltűntek) a vércukorháztartásom és a pajzsmirigyem megérezte a szénhidrát nélküli étkezést, ami pedig végeredményben a krónikus fáradtságomat (mellékvese kimerülésemet) tovább rontotta.
Azt hittem, hogy ez az egész csak az étkezésről szól: a sok információ, amit összeszedtem az interneten arra volt jó, hogy az étkezés részét átlássam, de arról nem nagyon volt szó, hogy az étrend megváltoztatása közel sem elég a hatékony gyulladáscsökkentéshez.
Belevetettem magam a “diétába”, de továbbra sem feküdtem le időben, nem foglalkoztam a stresszkezeléssel és teljesen le voltam terhelve a kisgyerekes anyák mindennapi mókuskerekében.
Azóta már tiszta, hogy az étkezés csak az egyik pillére a gyógyulás felé vezető útnak. Ott van mellette még az alvásrendezés, stresszkezelés, létfontosságú mikrotápanyagok pótlása és az okos testmozgás is. Ezekkel a területekkel ugyanolyan intenzitással kellett volna foglalkoznom ahhoz, hogy visszaszorítsam a gyulladásos tüneteimet.
Nem készültem fel előre az életmódváltásra: mint írtam akkoriban csak az étkezésemmel foglalkoztam és őszintén bevallom, egyik pillanatról a másikra váltottam. Azonban nem voltam felkészülve erre a folyamatra. Mert ez egy folyamat: kikutatod miket ehetsz, miket nem. Majd beszerzed az alapanyagaidat, esetleg előre főzöl, megtalálod a biztonságos beszerzési forrásaidat, megismersz új recepteket, alapanyagokat és így tovább. Na, nálam ez kimaradt és többször fordult elő, hogy nem volt AIP kompatibilis étel otthon. Én pedig nem akartam feladni, ezért ilyenkor sokkal kevesebbet ettem, vagy éppen kimaradt egy főétkezés. Nagyon rossz stratégia volt. Kellett volna a tudatos előre tervezés! Sajnos nem volt a kezemben egy tudatos tervezési stratégia, olyan, mint amit aztán az évek során kialakítottam magamnak, hogy segítsen sikeresen végigvinni egy-egy eliminációs időszakot.
Túl sokat edzettem: nem tudom te hogy vagy vele, de nekem az a tapasztalatom, ha az ember elkezd valamilyen életmódváltást, akkor az hozza a többit is. Nekem ekkor jött a gondolat, hogy sportolni is kellene, hátha az a ragaszkodó mamapocak most végre eltűnik. Barátnői unszolásra elkezdtem futni. Félmaratonra készültem. (Nagy hiba! Nagy-nagy hiba volt!)
Hónapokig jártam futni és azt láttam, hogy a többiekhez képest semmit nem fejlődök, és minden edzés után úgy érzem magam, mint akin keresztül ment az úthenger. Fogalmam sem volt, hogy a gyulladásban lévő szervezetnek a túledzés egy hatalmas stressz és ezzel csak a gyulladás mértékét növelem.
Nem kértem szakértő segítséget: talán a legnagyobb hiba ez volt. Sokáig azt gondoltam, hogy egyedül is boldogulok az életmódváltásban, de az interneten összeszedett információk nem voltak rendszerezettek és sokszor egymásnak ellent mondtak. Bevallom tanácstalan voltam. Éreztem, hogy jó úton járok, mert számos tünetem intenzitása csökkent, de azt is éreztem, hogy a helyzet nem az igazi, többnyire a fent felsorolt hibák miatt. Minél több helyről olvasgattam, annál bizonytalanabbá váltam.
Aztán persze az lett a vége, hogy találtam magam mellé egy életmódmentort, aki előbbre járt az úton, amelyen megyünk és nem tudok elég hálás lenni neki, mert nagyon sok ‘aha’ pillanatom volt, amikor kiderült, hogy ez vagy az miért is nem működött.

Az első hónapok bizonytalankodásában számomra a tanulság az volt:
hogy az étkezésem beállítását nem bízhatom internetes oldalak információira, főleg, ha arról van szó, hogy jól vagyok-e vagy sem.

hogy a gyulladáscsökkentés közel sem csak az étkezésről szól, hiszen a krónikus fáradtságból nem tudtam magam ‘kidiétázni’.

hogy az életmódváltásra fel kell készülni fejben és gyakorlatban is! Szükség van egy jól bejáratott menütervező rendszerre, mely segít a kezdeti időszakban jól csinálni az autoimmun protokollt.

hogy segítséget kell kérni, ha úgy érezzük, hogy nem megy egyedül! Ez nem szégyen, hanem az öngondoskodás egyik legjobb formája!

Ne feledd, hogy hibázni teljesen természetes, hiszen ezekből a hibákból tanulunk, ahogy megyünk előre az utunkon. Azonban én már átéltem ezeket, és remélem, hogy segítségükkel te is könnyebben elkerülheted a buktatókat, és így gyorsabban érheted el a célodat.

Minden hiba egy lehetőség a fejlődésre.

Továbblépnél?

Ha szeretnéd a tipikus hibákat elkerülve életmódot és étrendet váltani, hogy a gyulladáscsökkentéssel visszaszerezd az energiádat és az életerődet, akkor várunk az AIP Megvalósító Klubban!